„A lelket és a testet fiatal korba alkalmassá kell tenni a haza iránti szolgálattételre, mert e nélkül az ország szempontjából semmit sem ér a nevelés”
(Széchenyi: Napló)
Széchenyi a lovaglás mellett az evezés és a hajózás felé fordult. Már koraifjúsága alatt megtanult úszni és evezni a Fertő-tavon. Katonai pályafutását 17 évesen kezdte, Bécsben tiszti iskolát végzett, majd 1809. április 11-én a Napóleon elleni vesztes győri csatában szolgált. Ez sajnos a felkelő sereg vereségével végződött, de Széchenyi személyes bátorságának kitűnő bizonyságát adta. A Dunán csónakon végigevezett, majd az ellenséges francia csapatok kikerülésével felkereste Johann Gabriel von Chasteler altábornagyot, értesítette őt Meskó tábornok hadteste hollétéről, ami által lehetővé tette a két egymástól elszakított hadtest egyesülését, július 19-én. Innen bravúros módon lovon, majd evezve jutott el Komáromba a Nádorhoz.
Széchenyinek régi vágya volt, hogy megnyissa a Dunát a kereskedésnek, egészen a Fekete-tengerig. 1830. június 24-én indult kíséretével saját hajóján szemleútra, hogy a Duna folyását tanulmányozza, és a szabályozás nehézségeiről saját tapasztalatai útján győződjék meg. Az útnak, amely Pesttől Konstantinápolyig tartott, nevezetesebb pontjai Orsova, Galac, Konstantinápoly, hazatérőben Pozsarevác (ahol Miloš Obrenović fejedelemnél időzött), Szendrő, és Belgrád voltak.
1818-ban Széchenyi amikor Törökországban járt, ott több evezős csónakot, „kajik”-okat látott. Megfigyelései alapján leírta az evezős és vitorlás eszközöket. Naplójában így ír: „A kajik szép, hosszú, elegáns, használata élvezetes az egyéb kiállhatatlan és unalmas vízi járművekkel szemben.”
forrás: Széchenyi fórum
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése