A kezdetek, régmúlt idők emlékei

Hűséggel harcoltak, Szécsényi Tamás erdélyi vajda (1321-1342) 

Hollókői vár 

Károly Róbert legyőzte az oligarchákat, és a mellette hűséggel harcolókat megjutalmazta. Programjának tekintette a régi rend újjászervezését, illetve az ország egykori állapotának helyreállítását. A tartományurak helyett 1315-től – a bárók személyében – új vezető réteg alakult ki. Tagjai azok, akik a nehéz időkben kiálltak a király mellett. 

Jutalmul Szécsényi Tamás erdélyi vajda, Ákos Miklós Szlavónia bánja, Garai Pál macsói bán lett. Nekcsei Demetert tárnokmesterré nevezték ki, egy külföldi urat, Druget Fülöpöt pedig 1327-ben az ország nádorává választották.

Szécsényi Tamás címere

A leggazdagabb birtokos – hét váruradalommal – a Lackfi család volt, de jelentős vagyonnal rendelkeztek például az Újlakiak, Garaiak, Szécsiek, Mikecsfiak, Drugetek, Bebekek és Cudarok – és a Szécsényiek is. Károly Róbert sikeres politikájának eredményeként a XIV. század végére a váruradalmak fele már az uralkodó kezén volt, ez is az új hatalom egyik szilárd pilléreként értelmezhető körülmény.

Szécsényi Tamás, a hollókői vár tulajdonosa, Nógrád megyében hatalmas uradalmat alakított ki, melynek központja Szécsény lett. Birtokai: Almás, Baglyaskő, Bolyk, Csitár, Dolyán, Dráh, Endrefalva (Pügy), Eperjes, Géc (Kis), Hugyag, Izbistye, Hartyán, Hollókő, Kovácsi, Lapujtő, Libercse, Lókos, Losonc déli része, Megyer, Nyerges, Paróca, Pilis, Ragyolc, Ráróc, Rimóc, Salgóvár, Sipek, Somoskő, Söj, Szák, Szalatna, Szanás, Szécsény, Szinóbánya, Szőlősvár, Sztrahora, Sztrázs, Sztregova, Tarján, Terény, Újfalu, Várad, Varbó és Varsány.

Szécsény látképe (Richter Aurél rajza)

Szécsényi Tamás (1299–1354) életútja igazi karriertörténet, amit elért, az utódai életét is meghatározta. Leszármazottjai ugyanis, halála után még több mint száz éven át, ugyancsak fontos pozíciókat töltöttek be, és jelentős birtokokkal rendelkeztek. Tamás 1301-ben áll Károly Róbert szolgálatába, 1312-ben a király mellett harcol a rozgonyi csatában, 1313-tól Szepes megyében és Lublón várnagy lesz, 1318 és 1321 között Arad, Bács és Szerém megye ispánja, a solymosi és hasznosi erődítmény várnagya, 1319-ben a kunok bírája, 1320–1321 között a királynő tárnokmestere, 1321 és 1342 között erdélyi vajda, egyúttal Szolnok megye ispánja, 1324-ben Szeben, 1330 és 1342 között Arad, 1330-ban Csongrád, 1334 és 1343 között Nógrád, 1338–1342 között Trencsén megye ispánja. Tárnokmesteri procurator 1339-től 1341-ig, majd 1342–1343-ban tárnokmester, egyúttal Borsod, Gömör, Szepes, Heves és Abaúj megye ispánja, 1347–1348-ban galambóci várnagy, 1349-től 1354-ig országbíró, 1350 és 1354 között, haláláig, Túróc megye ispánja. Birtokai Nógrád, Heves, Somogy, Kishont és Gömör megyében feküdtek – utóbbiakhoz kapcsolódott még Rimaszombat és annak tartozékai – és erdélyi területek. Heves megyei birtokai: Gyöngyös városa, Bene, Halászi, Nagyút, Zsadány. Somogy megyében Merbe, Tapsony, Terekezd, Sitke, Szob, Bennek. Besztercétől délre tizenegy, Szászrégen környékén kilenc település ura volt. Budán házait és szőlőit, 1335 és 1342 között Szandát tartják számon honorbirtokaként.

Szécsényi Tamás sikeres pályafutásából azt az időszakot emeljük ki, amikor Nógrád megye ispáni székét elfoglalta. Bizonyosan nem véletlen, hogy ebben az időben nyerte el Szécsény a városi rangot. A településen a XIV. század elején a ferencesek számára kolostort alapított. Szécsényi Tamás és testvére, Péter 1333-ban az apjuktól örökölt birtokot. A települést is, a tőle keletre eső Váraddal együtt, kettéosztotta, így itt kettős birtoklás alakult ki. A határjárásból kitűnik, hogy Váradnak két temploma létezett: a Kerek-dombon emelt Szent Germánium egyház, illetve a Szent György vára-dombon a Szent György vértanú egyháza.

Szécsény településen két utca és két szeg vagy vég volt. A keleti fél Tamásé, a nyugati Péteré lett. A későbbi oklevélben ezek Kónya Szécsénye, illetve Farkas Szécsénye néven szerepelnek. A káptalan előtt a két testvér fiaival együtt jelent meg, és kinyilvánította, hogy a birtokfelosztást örök érvényűnek tekintik.

Szécsényi Tamás vajda kérésére 1334-ben a király Buda várost megillető szabadságot adott Szécsény lakóinak, és engedélyezte, hogy várfallal vegyék körül a települést. A város a Hatvan–Pásztótól és a Balassagyarmatról Losonc felé vezető út kereszteződésében alakult ki.

Azért volt szükséges röviden Szécsényről is megemlékezni, mert a környező falvak, így Hollókő-Váralja sorsa is politikailag, gazdaságilag, katonailag, társadalmilag és a kézműipar szempontjából összefüggött ezzel a XIV. század első harmadában keletkezett várossal.

Hogyan is találhatunk rá, mit mondhatunk a hatalmas szécsényi uradalomban Hollókő helyéről, életéről? A község meghatározó szerepe ahhoz köthető, hogy vára van. Ez kiemeli a többi település közül. Láttuk, az erődítményt a tatárjárás idejét követően elsősorban a család végső védelmére, értékeinek őrzésére, a birtok népeinek és magának a birtoknak a védelmére emelték. A XIV. század második negyedében, a zűrzavaros tartományúri küzdelmek befejezése után az Anjou uralkodók országlása idején békésebb időszak következett. A vár értékét a hozzá tartozó birtok jelentősen megnövelte. Az 1327-es határjárás idején az erődítmény körül már tekintélyes uradalom rajzolódik ki.

Erősségről lévén szó hadi szerepe nem hanyagolható el. Nem tudjuk megmondani, milyen létszámú őrség tartózkodhatott ezekben a korai időkben a várban. Az erre vonatkozó első adat a török korból származik. Harci aktivitására azonban a régészeti feltárások során előkerült leletek, kardtöredékek, nyílhegyek, kőgolyók (ostromgéphez, hajítógéphez tartoztak), lópatkók, sarkantyúk egyértelműen utalnak.

Az Anjou-korban Magyarországon még nem zsoldos hadseregen alapult a hadszervezet. Külön kategóriába tartoztak a király külföldi hadviselései és a haza védelmére szervezett hadjáratok.

Az 1222-ben kiadott Aranybulla fontos kiváltságokat biztosított a nemesek számára, melyek egyike volt az is, hogy csupán az országot ért külső támadás esetén, a haza védelmére kötelesek a király seregében hadba vonulni. I. Károly nem tartotta be ezt a rendelkezést. Kívánsága szerint az ország nemesei kötelesek voltak, méghozzá saját pénzükön, beállni a seregébe, melynek magvát az udvari lovagság és a bárók alkották. A fő egyházi és világi tisztviselők előjoga saját címerükkel díszített lobogóval vonulhattak hadba. A főpapi és bárói bandériumok elitjét a nagyurak állandó familiárisaiból választották. Bizonyos uradalmakban, egyes falvakban éltek olyan nemesek, akik a hadakozást fő hivatásuknak tekintették.

A nemesi megye a XIII. század folyamán a köznemesség védelmére, a nagybirtokosok ellenében alakult, a XIV. században mégis a bárók befolyása alá került. Az alispán, az ispán familiárisa, szolgabírák és az esküdtek is a bárók közül kerültek ki. A század első felében hatalmon lévő ispánok a Szécsényiek és Széchyek családjából származtak, majd a XIV. század végétől egészen a XV. század közepéig a Rátót és Szécsényi família töltötte be e fontos tisztségeket. A XIV. század közepétől azonban megnőtt a köznemesség szerepe. Számuk és birtokaik is gyarapodtak. Az alispáni tisztséget 1400-tól köznemesi családok töltötték be, többek között a Baloghi, Legéndi, a Pilinyi nemzetségből valók.

A Szécsényi család hosszú ideig a megye legnagyobb birtokos családjának számított. Szécsényi Tamás 1354-ben halt meg. 

Utódai 

Két első házasságából származó fia, Kónya Miklós és Mihály örökölték a vagyonát. Kónya Miklós (1327–1367) ispánként, majd dalmát bánként töltött be fontos hivatalt. Mihály (1333–1377) esztergomi kanonok, pozsonyi prépost, váci, majd egri püspök lett.

Kónya Miklós tovább gyarapította családja birtokait, amikor Hassundorfer Erzsébetet vette feleségül. A házassággal szerezte meg Ecseg várát. Salgó vára a Kacsics nemzetség másik ágának, a Salgaiaknak a kihalásával került a kezére.

A Szécsényiek közül Kónya bán fia, Frank (1372–1408) az okleveles adatok alapján a Hollókői nevet is viselte, ez jelzi, hogy egy ideig ezt a települést, illetve annak várát választotta lakóhelyéül. Több ispáni és várnagyi tisztséget betöltött, a jászok bírája is volt. 1393 és 1395 között erdélyi vajda, és végül 1397-tól 1408-ig, haláláig, országbíró. Az 1388-ból származó oklevélben szerepel a Hollókői előnévvel, ekkor nógrádi ispán. A váron nagyszabású átalakításokat és bővítéseket végeztetett. A késő román kori erődítményt gótikus stílusban átépítette, otthonossá tette. Ez az időszakot tekinthetjük fénykorának. Lovagterem, kápolna készült hozzá, délkelet felé kiépítették alsó várát, és egy újabb ciszternával egészítették ki.

Hollókői vár 

Az építkezés ideje az 1387 és 1408 közötti időszakra tehető, de ezt az intervallumot talán az 1387 és 1390 közötti évek közé szűkíthetjük, ugyanis mint nógrádi ispánt teendői ekkor szólították a megyébe.

Szécsényi László (1387–1413) idejéből maradt fenn – 1411. december 9-i dátummal – egy birtokfelosztási oklevél. Az osztozkodók egyfelől Szécsényi Simon egykori ajtonállómester, másfelől Szécsényi László voltak.

Ajnácskőt és Hollókőt Szécsényi László kapta meg, de érdekes, hogy az ezekhez tartozó birtokokat, falvakat és vámot már kettéosztották. Somoskőt és Bene várát is közös használatban hagyták. Fontos adat, hogy mindkét fél ezekben az erődítményekben saját várnagyot tarthatott. Aki többet költött, az – bírósági becslések alapján – a másik félnek kárpótlást volt köteles fizetni. Salgó Simonnak, Tapolcsán pedig tartozékaival, birtokaival, a városokkal, várakkal együtt Lászlónak jutott. Ebben az esetben is előírták a birtokok értékének felbecslését és ennek alapján azok pontos felosztását. A végrehajtásra 1412. március 9-ét állapították meg, az aktus a király embere és egy káptalan vagy konventi kiküldött előtt, a helyszínen zajlott.

A huszitizmus a XV. század jelentős eretnekmozgalma volt. Az ideológia fő forrása a XIV. századi angol teológus John Wyclif tanaira épült. Ezek jutottak el Csehországba is, ahol legnagyobb támogatójuk Husz János prágai teológiai tanár és prédikátor lett. Az ő követőit nevezték huszitáknak.

Husz János a papi rend kiváltságait meg akarta szüntetni, és a két szín alatti áldozást a világiak számára is elérhetővé akarta tenni. Az egyszerűbb, ókeresztény szertartásokat tartotta kívánatosnak, valamint a nemzeti nyelv használatát szerette volna bevezetni az egyházi életbe. Husz Jánost 1415-ben máglyahalát halt. Tanait a Tábor városából kiinduló táborita mozgalom fejlesztette tovább. Az új irányzat elutasította az egyházi hierarchiát és vagyont, a papi nőtlenséget, s az „isteni törvény” szerinti egyenlőséget hirdette. A mozgalom élén 1419-től haláláig, 1424-ig, Jan Žižka állt.

Luxemburgi Zsigmond uralkodása idejében sikerült a mozgalmat visszaszorítani (1435, lippanyi győzelem), a király halálát (1437) követően zavaros idők következtek. Leánya, Erzsébet, a maga és fia védelmére, 1439-ben, behívta Jan Giskrát, aki a bratrŠiknak, testvéreknek nevezett huszita csoportot vezette.

A cseh zsoldosok Nógrád megyében az 1440 és 1460 közötti évtizedekben nagy pusztításokat végeztek. Általában az elhagyott várakat foglalták el, és onnan mértek csapásokat a környező vidék falvaira, váraira. Egyes magyarországi urak paktumot is kötöttek a csehekkel, ilyenkor együtt portyáztak velük. A Cső várából származó Nézsai László például a megye déli részén a táboritákkal együtt pusztította végig a váci püspök javait. A husziták kezére került Ozdin, Zagyvafő, Jenő, Salgó és Gács. Somoskőt várnagya megvédte, de Salgó urai, úgy tűnik, szövetkeztek a csehekkel, mivel Mátyás király 1460-ban, amikor felszabadította a várat, már nem adta vissza eredeti birtokosainak.

A környék urai megpróbálták a javaikat biztosítani a háborúságok közepette. Oklevél is őrzi e törekvésük emlékét, ez egy 1442. szeptember 17-i fegyverszüneti megállapodásról készült, Hollókő várában született. Nógrád és Hont nemessége fegyverszüneti egyezségre lépett Giskra Jánossal és a hatalma alatt álló birtokosokkal. A szöveg elején Szécsényi László neve olvasható, de aláírta Kálnai Etreh Mihály, Poltári Sós László, Vedei Sándor és Daróczi Jakab is, akik a két megye „nemes és nemtelen” lakosságát képviselték. 1443. április 24-ig, Szent György napjáig szólt a fegyverszünet.

Az okirat Giskra oldalán felsorolja Kossowi Jódok véglesi, Sáfár Péter saskői, Kenéz Gergely lipcsei, valamint Ocskó selmeczi kapitányt, ezenkívül Dobronya úrnőjét, Gergely gróf özvegyét, továbbá Körmöc-, Selmecz-, Baka-, Libet-, Új- és Besztercebánya városát és egész Zólyom megyét. A szövegrészlet jól mutatja a területen fennálló anarchiát: „…ez alatt az idő alatt a kártételtől, egymás birtokainak pusztításától, a rablásoktól, az emberek fogságba hurcolásától tartózkodni fognak.”

Mátyás király 1458-ban került a magyar trónra, és nekilátott az országban uralkodó kaotikus állapotok rendezésének. Hadjáratokat indított a husziták ellen, és 1460-ban seregével felszabadította Salgót, Zagyvafőt, Ozdint és több más erődített helyet a csehek uralma alól.

A Szécsényi család Tamás, Kónya és Frank idején fénykorát élte, fontos nógrádi és országos tisztségeket betöltve hatalmas vagyont mondhatott a magáénak. Szécsényi II. László fia János 1454-ben halt meg, és ezzel a Kacsics nemzetség fiúága megszakadt, két leány, Hedvig és Anna maradt utána.

Szécsényi II. László felesége, Rozgonyi Borbála örökölte 1439-ben a hűtlen Salgai Miklós birtokait. Szécsény felét és tartozékait, Almást, Sztrecsin felét és Farkasfalvát. Még ebben az évben a lengyelek elleni háború költségei ellenében Rimaszombat felét is elnyerte. Szécsényi László lakhelyére, Szécsényre utal az az 1435-ből való tizedjegyzék, mely a falu és határa egykori felosztását mutatja. Eszerint a település részei: Farkasfalva, a királyné Szécsénye, László Szécsénye, udvari káplánok főnökének Szécsénye és Újváros.

1440 és 1460 között egyébként Szécsényi László Nógrád és Hont megyei ispán volt. Anyagi helyzete nem éppen szilárd, gyakran vett fel zálogkölcsönöket. A husziták elleni küzdelem idején bandériumának kiállítási költségei jelentős terhet róttak rá. Tudjuk, hogy 1450-ben Tamásfalvi Miklósnak és fiának 320 aranyforintért tizenegy jobbágytelket zálogosított el, többek között Lócban (Nagylóc). Szécsényben erődítési munkálatokat kellett végeznie, erre Hunyadi János szólította fel, aki 1451-ben látogatott a városba.

Nógrád vármegye címere

Szécsényi László a leányaira, Hedvigre és Annára hagyott javakat 1455. április 30-án a budai káptalan előtt írásba foglaltatta. Ezek a következők voltak: Erdélyben huszonöt birtok, Heves megyében hat birtok, Nógrád megyében Szécsény mezőváros, Farkasfalva, Újváros, Endrefalva, Felfalu, Dolány, Géc, Rimóc, Varsány, a két Csitár, Keresztúr, Sipek, Drá, Varbó, Sztrázs; Hollókő vára és a hozzá tartozó Pusztaalmás, Zsuny, Lóc, Bátka; Somoskő vára, valamint a hozzá tartozó Dománháza, Baratony, Cered, Hidegkút, Óbást. Gömör megyében 32 birtok, illetve birtokrészek. 1455 áprilisában 61 birtok volt Szécsényi II. László kezén, 23 pedig Losonczy Albertén (tizenhatezer forintos kölcsönének biztosítékaként), a többi 38 birtok már hajadon lányáé, Annáé.

E bevallásnak előzményét képezte egy Szécsényben, 1455. április 27-én kelt megállapodás, amely Pálóczi László országbíró előtt készült, és amelyben Szécsényi II. László a fenti birtokait Guthi Országh Mihály királyi ajtónállónak és Losonczy Albert mesternek negyvenezer aranyforintért elzálogosította. Országh Mihály azt akarta, hogy a birtoka feletti rendelkezési jogot Szécsényi László a két leányának adja át, az volt ugyanis a terve, hogy Annát László kiskorú fiával, Jánossal összeházasítja. Ebből azonban nem lett semmi.

A leányok birtokokba iktatásának Hollókő vára adott otthont, ahol 1456. október 1-jén megjelent Szécsényi László, Gyarmati Bakács fia, Miklós, Keszői Benedek országbírói protonótárius és Pörtyéni Balázs jelenlétében a résztvevők. A bizonyságlevelet a budai káptalan állította ki október 20-án.

Szécsényi László 1459-ben, főispánként, még tevékenyen dolgozott. 1460-ban halt meg a Kacsics nemzetség Szécsényi ágának utolsó férfi tagjaként.

 
XV. századi kályhacsempe töredékek

 
Csont használati tárgyak és díszítmények (XV. század második fele)

 
Fémleletek a külső várból (XV–XVI. század)

 
XV–XVI. századi fém evőeszközök

 
XVI. századi színes, vegyes mázas díszkancsó

 
Feltárás a kaputoronyban és a nyugati falszorosban

 
Kapu a perselykő maradványával. Kaputorony, XV. század

 
Fegyverek töredékei

 
A XVI. századi lőportartó szaru

 
A külső várudvar a ciszternával és gazdasági épületekkel

 
Szerszámok

Forrás : Arcanum kézikönyvtár 

Elődeink gróf Széchényi György érsek

gróf Széchényi György

Első kiemelkedő alakja, a családi vagyon megalapozója Széchényi György (1592-1695) aki egy viszonylag későn induló papi pályán futott be hatalmas karriert. 33 éves, amikor a papnevelő intézetbe lépett, 39 évesen plébános majd kanonok, később pécsi, veszprémi, győri püspök. 1675-től kalocsai érsek, 1685-ben pedig elfoglalhatta a magyar katolikus egyház hierarchiájának csúcsát jelentő esztergomi érseki-prímási széket. Tíz éven át töltötte be ezt a magas tisztséget, 103 éves korában halt meg. Hosszú élete során hatalmas vagyont gyűjtött. Birtokainak nagyságát 400 ezer kat. holdra becsülték. A magyar grófi címet 1697-ben I. Lipót adományozta a családnak. A XVIII. sz. első felében a nemzetség meglehetősen szerteágazott, de 1777-re Széchényi Ferenc maradt az egyedüli férfiörökös, így a birtok újra egy kézben koncentrálódott. Ferenc nagyjából 230 ezer kat. hold egyedüli birtokosa volt.

Köznemesi család tagjaként született az 1600-as évek elején a Nógrád megyei Szécsényben. Gyöngyösön kezdte meg tanulmányait, Pázmány Péter figyelt fel a tehetséges fiatalemberre, ő maga küldte az akkor frissen alapított bécsi Pázmáneumba. Valószínűleg pártfogója is segített abban, hogy 1629-ben, még tanulmányai idején nemesi rangot és címerhasználati jogot kapott az uralkodótól. 1631. március 15-én szentelték pappá, a következő évben esztergomi kanonok lett. Pályafutásában meghatározóak voltak a Pázmány Péter mellett töltött évek, aki ekkoriban esztergomi érsek volt. 1643-tól csanádi, a következő évben pécsi, 1648-ban pedig már veszprémi püspökként tevékenykedett.

Széchényi György püspök a XVII. században alapított menedékházat az idős, szegény magyar polgárok számára. A régi okmányokban az intézmény „Magyar Ispotály”, „Magyar Ispita”, „Magyar Aggda”, „Magyar Aggok intézete” vagy „Magyar Menház” elnevezéseivel találkozunk.

Győr korabeli látképe

Már ebben az időszakban is komoly támogatásokkal gazdagította Győr városát. Főpapi működésének leghosszabb idejét győri püspökként töltötte, ahova 1658. január 24-én nevezték ki. Az egyházmegye nehéz helyzetben működött, Széchényi György mégis örömmel jött Győrbe, ahol már évek óta háza is volt. Április 12-én tette le a megye előtt főispáni esküjét. Három évtizedes győri püspöksége alatt megalapította a nemesi konviktust, megépíttette az ún. régi szemináriumot a Káptalandombon, a Székesegyházban kőtornyot emelt, a jezsuiták számára kollégiumot létesített. Nagy gondot fordított a győri vár javítási munkálatainak befejezésére. Főpásztorkodása idejében tett alapítványai összesen meghaladják az öt és fél millió forintot, melyekből Győrön kívül más városoknak is juttatott. Kortársai a „bőkezűség és adakozás csodájának” nevezték. Mindeközben folyamatosan gyarapította vagyonát, főleg Nyugat-magyarországon vásárolt területeket, szinte az összes főúri családnak hitelezett, de mindvégig figyelt arra, hogy saját gyarapodásánál többet költsön adományozásra.

A Magyar Ispita főhomlokzata 

Széchényi György püspök úgy tapasztalta, hogy a magyarokat kiűzik a városban működő német katonaság felügyelete alatt álló Német Ispitából (ez akkoriban még nem a későbbi, 1746-ban Haberle Cecília által alapított Német Ispita helyen állt), ezért 1666-ban Pukly Lénárd kapitány özvegyétől 1999 forintért vásárolt egy házat a Szent Miksáról elnevezett utca (ma Rákóczi Ferenc utca) 6-os szám alatt az ispita létesítésére. Győr várának német kormányzója, Forre Márton meg akarta akadályozni, hogy ebbe a házba magyar szegényeket felvegyenek, a győri káptalan tiltakozása azonban eredményre vezetett. Ezután hamarosan beköltöztették a harminc első lakót. Az épület fenntartására és a benne elhelyezett szegények gondozására 5000 forint alaptőke kamatai szolgáltak.

A régi épület már a XVI. században is létezett, eredeti mérete szerint kb. 15 m hosszú és 20 m széles volt. A kezdeti legszükségesebb átalakítások után több alkalommal végeztek felújítási, javítási munkákat.

A Rákóczi utca felőli homlokzat

1678-ban a győri káptalan vette át az ispita felügyeletét Telekessy István őrkanonok (későbbi egri püspök) igazgatásával, ekkor foglalták írásba az ispita feladatait, szabályzatát. Eszerint az alapítvány kezelése a mindenkori győri káptalan feladata volt, vezetéséről is a káptalan gondoskodott. A vezető segédet választhatott maga mellé, akinek nemcsak a szegények szükségleteire, hanem a bentlakók életére és erkölcseire is vigyáznia kellett. Az ispitába magyar származású férfit vagy nőt vehettek fel, Győr várából vagy a környező helyekről: Újvárosból, Szigetből, Révfaluból és Pataházáról.

E szabályzat említi az ispita Szent Erzsébet kápolnáját, melyet Telekessy István építtetett a ház lakói számára. A kápolnában a szomszédos ferences rendi kolostor szerzetesei tartottak istentiszteletet.

Az intézménynek önálló jövedelme nem volt, adományokból tartotta fenn magát. Széchényi György végrendeletében újabb 5000 forinttal gyarapította alapítványát, és más adománytevők is segítettek. Berdóczy Mátyás győrszigeti kertjét és a városon kívül levő földjét ajándékozta oda, de több helyen is voltak földjei az ispitának, ezeket jótevők adományozták, vagy az igazgatók vásárolták meg. Az alapítvány készpénztőkéje folyamatosan növekedett, a második alapítóként tisztelt báró Szeleczky Mártonnak is köszönhetően 1738-ra a 31.000 forintot is meghaladta.

A bőkezű adományok lehetővé tették, hogy 1724-ben Tarródy János olvasókanonok, az ispita akkori igazgatója megvásárolta az épület nyugati oldalán levő két házat Jordán Márton városbíró özvegyétől. Az épületeket egybenyitották, és a nyugati oldalon levő lebontásával kaptak helyet a Szent Anna és Szent Erzsébet templom építésére.

Az ispita épületében 1767-ben 13 szobát alakítottak ki, ezenkívül raktártermet, ebédlőt, boros- és fáspincét. 1873-ban márványtáblát helyeztek el a kapu felett az alapító emlékére.

Források : Sulinet  és  a Győri Szalon 

Szabad Akadémia gondolatébresztő 1. Az ifjak barátsága "erényszövetség"

Tisztelettel várjuk a következő Széchenyi Szabad Akadémia előadásra !

EGY TÖRTÉNELMI BARÁTSÁG - NEMZETI KÖZKINCSEINKÉRT - epizódok gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós szövetségéről -  dr. Kőrösi Mária, egyetemi docens előadása

2017. március 30. 17.00

Helyszín: Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar

1081 Budapest, Népszínház utca 8., Tanácsterem (fsz. 45.)

Gondolatébresztőként közzétesszük az alábbi sorokat: 
Széchenyi István barátjával, báró Wesselényi Miklóssal körutazásokat tett Nyugat-Európában. Legnagyobb hatást angliai utazása gyakorolt rá, ahol ráérzett hazája elmaradottságára.
A két fiatal nemes szándéka hazájuk helyzetének jobbítására egyre erősödött a tapasztalatok hatására, gondolataikat Széchenyi Naplójának részletéből ismerhetjük meg, melyben leírja a Wesselényivel és Esterházy Mihállyal kötött "erényszövetség" alapelveit. 

"Mi a célunk? Hazánk fiaira, és azok gyermekei és unokáira annyi szerencsét és áldást hozni, amennyire azt a mi tehetségünk végbe viheti...
Hogy azon törekedünk, hogy a mostani ifjúság nevelésére oly nagy befolyást szerzünk magunknak, hogy azok több polgári virtusokkal bírjanak, mint a mi kortársaink és atyáink. Mert mi meg vagyunk abban győzettetve, hogy az emberiség csak az értelem és az erkölcs és a bölcsesség kiterjedése által léphet ama szerencse és áldás magasságára, melynek elnyerése a mi méltó célunk...
Ha más nemzeteknek több a kincsük, legyen minékünk több erkölcsünk és hazafiúi szeretetünk."