Elődeink gróf Széchényi György érsek

gróf Széchényi György

Első kiemelkedő alakja, a családi vagyon megalapozója Széchényi György (1592-1695) aki egy viszonylag későn induló papi pályán futott be hatalmas karriert. 33 éves, amikor a papnevelő intézetbe lépett, 39 évesen plébános majd kanonok, később pécsi, veszprémi, győri püspök. 1675-től kalocsai érsek, 1685-ben pedig elfoglalhatta a magyar katolikus egyház hierarchiájának csúcsát jelentő esztergomi érseki-prímási széket. Tíz éven át töltötte be ezt a magas tisztséget, 103 éves korában halt meg. Hosszú élete során hatalmas vagyont gyűjtött. Birtokainak nagyságát 400 ezer kat. holdra becsülték. A magyar grófi címet 1697-ben I. Lipót adományozta a családnak. A XVIII. sz. első felében a nemzetség meglehetősen szerteágazott, de 1777-re Széchényi Ferenc maradt az egyedüli férfiörökös, így a birtok újra egy kézben koncentrálódott. Ferenc nagyjából 230 ezer kat. hold egyedüli birtokosa volt.

Köznemesi család tagjaként született az 1600-as évek elején a Nógrád megyei Szécsényben. Gyöngyösön kezdte meg tanulmányait, Pázmány Péter figyelt fel a tehetséges fiatalemberre, ő maga küldte az akkor frissen alapított bécsi Pázmáneumba. Valószínűleg pártfogója is segített abban, hogy 1629-ben, még tanulmányai idején nemesi rangot és címerhasználati jogot kapott az uralkodótól. 1631. március 15-én szentelték pappá, a következő évben esztergomi kanonok lett. Pályafutásában meghatározóak voltak a Pázmány Péter mellett töltött évek, aki ekkoriban esztergomi érsek volt. 1643-tól csanádi, a következő évben pécsi, 1648-ban pedig már veszprémi püspökként tevékenykedett.

Széchényi György püspök a XVII. században alapított menedékházat az idős, szegény magyar polgárok számára. A régi okmányokban az intézmény „Magyar Ispotály”, „Magyar Ispita”, „Magyar Aggda”, „Magyar Aggok intézete” vagy „Magyar Menház” elnevezéseivel találkozunk.

Győr korabeli látképe

Már ebben az időszakban is komoly támogatásokkal gazdagította Győr városát. Főpapi működésének leghosszabb idejét győri püspökként töltötte, ahova 1658. január 24-én nevezték ki. Az egyházmegye nehéz helyzetben működött, Széchényi György mégis örömmel jött Győrbe, ahol már évek óta háza is volt. Április 12-én tette le a megye előtt főispáni esküjét. Három évtizedes győri püspöksége alatt megalapította a nemesi konviktust, megépíttette az ún. régi szemináriumot a Káptalandombon, a Székesegyházban kőtornyot emelt, a jezsuiták számára kollégiumot létesített. Nagy gondot fordított a győri vár javítási munkálatainak befejezésére. Főpásztorkodása idejében tett alapítványai összesen meghaladják az öt és fél millió forintot, melyekből Győrön kívül más városoknak is juttatott. Kortársai a „bőkezűség és adakozás csodájának” nevezték. Mindeközben folyamatosan gyarapította vagyonát, főleg Nyugat-magyarországon vásárolt területeket, szinte az összes főúri családnak hitelezett, de mindvégig figyelt arra, hogy saját gyarapodásánál többet költsön adományozásra.

A Magyar Ispita főhomlokzata 

Széchényi György püspök úgy tapasztalta, hogy a magyarokat kiűzik a városban működő német katonaság felügyelete alatt álló Német Ispitából (ez akkoriban még nem a későbbi, 1746-ban Haberle Cecília által alapított Német Ispita helyen állt), ezért 1666-ban Pukly Lénárd kapitány özvegyétől 1999 forintért vásárolt egy házat a Szent Miksáról elnevezett utca (ma Rákóczi Ferenc utca) 6-os szám alatt az ispita létesítésére. Győr várának német kormányzója, Forre Márton meg akarta akadályozni, hogy ebbe a házba magyar szegényeket felvegyenek, a győri káptalan tiltakozása azonban eredményre vezetett. Ezután hamarosan beköltöztették a harminc első lakót. Az épület fenntartására és a benne elhelyezett szegények gondozására 5000 forint alaptőke kamatai szolgáltak.

A régi épület már a XVI. században is létezett, eredeti mérete szerint kb. 15 m hosszú és 20 m széles volt. A kezdeti legszükségesebb átalakítások után több alkalommal végeztek felújítási, javítási munkákat.

A Rákóczi utca felőli homlokzat

1678-ban a győri káptalan vette át az ispita felügyeletét Telekessy István őrkanonok (későbbi egri püspök) igazgatásával, ekkor foglalták írásba az ispita feladatait, szabályzatát. Eszerint az alapítvány kezelése a mindenkori győri káptalan feladata volt, vezetéséről is a káptalan gondoskodott. A vezető segédet választhatott maga mellé, akinek nemcsak a szegények szükségleteire, hanem a bentlakók életére és erkölcseire is vigyáznia kellett. Az ispitába magyar származású férfit vagy nőt vehettek fel, Győr várából vagy a környező helyekről: Újvárosból, Szigetből, Révfaluból és Pataházáról.

E szabályzat említi az ispita Szent Erzsébet kápolnáját, melyet Telekessy István építtetett a ház lakói számára. A kápolnában a szomszédos ferences rendi kolostor szerzetesei tartottak istentiszteletet.

Az intézménynek önálló jövedelme nem volt, adományokból tartotta fenn magát. Széchényi György végrendeletében újabb 5000 forinttal gyarapította alapítványát, és más adománytevők is segítettek. Berdóczy Mátyás győrszigeti kertjét és a városon kívül levő földjét ajándékozta oda, de több helyen is voltak földjei az ispitának, ezeket jótevők adományozták, vagy az igazgatók vásárolták meg. Az alapítvány készpénztőkéje folyamatosan növekedett, a második alapítóként tisztelt báró Szeleczky Mártonnak is köszönhetően 1738-ra a 31.000 forintot is meghaladta.

A bőkezű adományok lehetővé tették, hogy 1724-ben Tarródy János olvasókanonok, az ispita akkori igazgatója megvásárolta az épület nyugati oldalán levő két házat Jordán Márton városbíró özvegyétől. Az épületeket egybenyitották, és a nyugati oldalon levő lebontásával kaptak helyet a Szent Anna és Szent Erzsébet templom építésére.

Az ispita épületében 1767-ben 13 szobát alakítottak ki, ezenkívül raktártermet, ebédlőt, boros- és fáspincét. 1873-ban márványtáblát helyeztek el a kapu felett az alapító emlékére.

Források : Sulinet  és  a Győri Szalon