Örökségünk nyomában : a Kishamis

"A Kishamis műemléki védettség alatt álló vitorláshajó. 1896-ban épült Michael Ratsay tervei szerint a balatonfüredi hajógyárban, a Széchenyi család megrendelésére. A millenniumi hajófelvonuláson már részt vett. A Balaton legrégibb vitorláshajója, amelynek a kikötője Siófokon van. A mai napig eredményesen versenyeznek vele." (Wikipedia)

És itt valódi versenyzésre kell gondolni. A Széchenyi családnak készült, bőven elmúlt száz éves, de még mindig bármilyen szélben teljesíti a távot és számos korszerű ellenfelét megelőzve ér célba. Pedig túlélt két háborút, nem is akárhogy: ahogy közeledett a Balatonhoz a frontvonal, szétszerelték, majd a tó közepén elsüllyesztették őket. A nemesfa váz kibírta az ázást, aztán a háború után felszínre hozták és újra összeszerelték. Több hajó is így élte túl a harcokat a Balatonon. És a Kishamis még mindig itt van, és még mindig versenyképes.

Miután a Széchenyi családtól elvették, hányattatott sorsa végül jóra fordult. A hajó 1954-ben került Siófokra azután, hogy egy évvel korábban Szilvássy Zoltán fiatal vízügyi mérnökként  a füredi hajógyár hangárjában lett figyelmes a letakart vitorlásra, ami akkoriban a szocialista hangzású Kronstadt nevet viselte. A hajógyári dolgozók azt is elárulták Szilvássynak, hogy az Elhagyott Nemzeti Javak között nyilvántartott hajót bontásra ítélték.
A Széchenyi család örökségeként nyilvántartott, angol mérnök által tervezett vitorlást azonban Szilvássy Zoltán megmentette a megsemmisüléstől és elintézte, hogy a legendás hajó a Közép Dunántúli Vízügyi Kirendeltséghez kerüljön. A hajót 1954-ben, az akkor alakult Vízügyi Sport Club kapta meg, és azóta is az egyesület tulajdona. A Kishamis első siófoki évei alatt nemcsak szellemiségében, de látványában is uralta a kikötőt, hiszen egy méretes bolyához kötötték ki a kikötő közepén, így a szél körbe-körbe mozgatta a vitorlást – emlékezett vissza a kezdetekre Hrehus György, aki kisebb megszakítással 1968-óta a legenda kormányosa.

Azok a sporttársak, akik a Kishamisra lépnek nem szállnak át más vitorlásra. 

Ez nem csupán egy hajó, ez a Kishamis. Egy nemzeti kincs – vallja a hajó megmentőjéhez hasonlóan szintén vízügyi mérnökként szolgált vitorlázó, aki arról is beszélt: a vitorlás mintegy 20 fős manchaftja elkötelezetten ápolja a 118 éves vízi járművet, ami ma is megállja a helyét; a tavalyi Kék Szalag több mint 500 hajós mezőnyében a 23. helyen ért célba. – Ez a hajó egy műszaki csoda. Akkor épült, amikor a Ford T Modellje csak álom volt, és még ma is versenyképes – emelte ki Hrehus György, aki bízik benne: ha az utódok is azzal az elkötelezettséggel és odaadással ápolják a Kishamist mint a jelenlegi csapat, akkor a vitorlás élettartama még emberöltőkben lesz mérhető.