A hollókői vár felépülésének előzménye történelmünk
egyik legpusztítóbb eseményéhez, az 1241 – 1242-ben lezajlott
tatárjáráshoz köthető. A mongol lovas seregek támadásának csak néhány
kőfalakkal bíró vár és város tudott ellenállni.
A Cserhát vidékén birtokos Kacsics nemzetség is
várak sorát hozta létre, a védelemre alkalmas helyszíneken. Az első,
napjaikig fennmaradt oklevélben 1264-ben szerepelt a vár, Illés fia
Péter tulajdonaként. Az 1312-ben vívott rozgonyi csata győzteseként
Anjou Károly király hatalma megerősödött, katonái számos erődítményt
foglaltak el a Cserhát és Mátra hegységek környékén. Az uralkodó
megjutalmazta a táborához tartozó híveit, így a hollókői váruradalmat
elkobozva a Kacsicsoktól, egyedül Farkas fia Tamásnak adományozta.
Szécsényi Tamás több vármegye ispánja, a királyné tárnokmestere majd erdélyi vajda, A halála előtti időszakban már az országbírói
hivatalt viselte a főnemes. Hatalmas területeket, számos váruradalmat
magába foglaló vagyonát fiai örökölték meg.
A Szécsényi főnemesi család időszaka mindenképpen a
hollókői vár virágkorát jelentette. A XIV. század második felében és a
XV. század elején jelentős építkezéseket végeztek benne.
Hollókő Magyarország egyetlen olyan faluja, amely szerepel az UNESCO világörökség listáján, és így világszerte ismert. A Világörökség Bizottság 1987-ben a magyarországi várományos helyszínek közül Budapest mellett elsőként a Nógrád megyei palóc falut, Hollókőt vette fel a Világörökség listájára.
A legfontosabb feltételnek, azaz az egyedi és egyetemes jelentőségnek Hollókő azzal tesz eleget, hogy a 17–18. században kialakított falu a tradicionális építészet és a 20. századot megelőző falusi élet olyan, páratlan példája, amelyet sikerült eredeti állapotában meg őrizni.
Hollókő napjainkra sem vált szabadtéri múzeummá, mindmáig élő, lakott település. Palóc házai, vára, gazdag programkínálata, a gasztronómiai különlegességek százezreket vonzanak ide.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése