"A Kishamis műemléki védettség alatt álló vitorláshajó. 1896-ban
épült Michael Ratsay tervei szerint a balatonfüredi hajógyárban, a
Széchenyi család megrendelésére. A millenniumi hajófelvonuláson már
részt vett. A Balaton legrégibb vitorláshajója, amelynek a kikötője
Siófokon van. A mai napig eredményesen versenyeznek vele." (Wikipedia)
És itt valódi versenyzésre kell gondolni. A Széchenyi családnak
készült, bőven elmúlt száz éves, de még mindig bármilyen szélben
teljesíti a távot és számos korszerű ellenfelét megelőzve ér célba.
Pedig túlélt két háborút, nem is akárhogy: ahogy közeledett a Balatonhoz
a frontvonal, szétszerelték, majd a tó közepén elsüllyesztették őket. A
nemesfa váz kibírta az ázást, aztán a háború után felszínre hozták és
újra összeszerelték. Több hajó is így élte túl a harcokat a Balatonon.
És a Kishamis még mindig itt van, és még mindig versenyképes.
Miután a Széchenyi családtól elvették, hányattatott sorsa végül jóra fordult. A hajó 1954-ben került Siófokra azután, hogy egy évvel korábban
Szilvássy Zoltán fiatal vízügyi mérnökként a füredi hajógyár
hangárjában lett figyelmes a letakart vitorlásra, ami akkoriban a
szocialista hangzású Kronstadt nevet viselte. A hajógyári dolgozók azt
is elárulták Szilvássynak, hogy az Elhagyott Nemzeti Javak között
nyilvántartott hajót bontásra ítélték.
A Széchenyi család örökségeként
nyilvántartott, angol mérnök által tervezett vitorlást azonban Szilvássy
Zoltán megmentette a megsemmisüléstől és elintézte, hogy a legendás
hajó a Közép Dunántúli Vízügyi Kirendeltséghez kerüljön. A hajót
1954-ben, az akkor alakult Vízügyi Sport Club kapta meg, és azóta is az
egyesület tulajdona. A Kishamis első siófoki évei alatt nemcsak
szellemiségében, de látványában is uralta a kikötőt, hiszen egy méretes
bolyához kötötték ki a kikötő közepén, így a szél körbe-körbe mozgatta a
vitorlást – emlékezett vissza a kezdetekre Hrehus György, aki kisebb
megszakítással 1968-óta a legenda kormányosa.
Azok a sporttársak, akik a Kishamisra lépnek nem szállnak át más
vitorlásra.
Ez nem csupán egy hajó, ez a Kishamis. Egy nemzeti kincs –
vallja a hajó megmentőjéhez hasonlóan szintén vízügyi mérnökként
szolgált vitorlázó, aki arról is beszélt: a vitorlás mintegy 20 fős
manchaftja elkötelezetten ápolja a 118 éves vízi járművet, ami ma is
megállja a helyét; a tavalyi Kék Szalag több mint 500 hajós mezőnyében a
23. helyen ért célba. – Ez a hajó egy műszaki csoda. Akkor épült,
amikor a Ford T Modellje csak álom volt, és még ma is versenyképes –
emelte ki Hrehus György, aki bízik benne: ha az utódok is azzal az
elkötelezettséggel és odaadással ápolják a Kishamist mint a jelenlegi
csapat, akkor a vitorlás élettartama még emberöltőkben lesz mérhető.
