Széchenyi a műszaki alkotó - Szabad Akadémia következő előadásában

                                  Dr. habil. Horváth Sándor

Széchenyi a műszaki alkotó

(A legnagyobb magyar mérnök?)

Pattantyús Ábrahám Géza az 1931. évi Magyar Országos Mérnökkongresszuson tartott, „A mérnökök nevelése és továbbképzése” című előadásában Széchenyit a legnagyobb magyar mérnöknek nevezte.

Az előadás Gróf Széchenyi István műszaki vonatkozású munkásságának bemutatásán, az azok megvalósítása során megnyilvánuló mérnöki szemlélet és gondolkodásmód, valamint mérnöki munkamódszerek kiemelésén keresztül kíván rávilágítani arra, hogy mennyire megalapozott ez az első ránézésre meglepőnek tűnő állítás.

Örökségünkről

A Széchenyi-örökség gondozása nemes kötelességünk

2016. november 4. 9:34

Széchenyi István a tettre kész és jövőben bizakodó hazaszeretet egyik legkiválóbb példáját nyújtotta az utókor számára - erről beszélt Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke a legnagyobb magyar születésének 225. évfordulója alkalmából rendezett emlékülésen a Parlamentben csütörtökön.

Széchenyi hagyományt őrző és egyúttal fejlődésre nyitott gondolkodásával létrehozott életműve "ércnél maradandóbb". Neki is köszönhető, hogy bár országok tűnnek, de a nemzetek megmaradnak, van ma is szabad magyar haza - fejtette ki a kormánypárti politikus.

Kép letöltése

Fotó: Botár Gergely/kormany.hu

"A hazaszeret a legszebb szavunk. A hazát szeretet nélkül csak rombolni lehet, építeni nem" - mondta az Országgyűlés alelnöke, aki emlékeztetett arra, hogy 191 évvel ezelőtt éppen ezen a napon, 1825. november 3-án ajánlotta fel a gróf birtokai egy évi jövedelmét egy magyar tudós társaság, a Magyar Tudományos Akadémia létrehozására.
Gulyás Gergely az emlékülés résztvevőinek tolmácsolta a rendezvény fővédnöke, Kövér László házelnök üdvözletét. A jubileumi Széchenyi-emlékév, valamint az azt lezáró csütörtöki emlékülés kapcsán Puskás Imre, a Miniszterelnökség kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkára az MTI-nek felidézte, hogy ebben az évben számos szimbolikus jelentőségű esemény állított emléket a legnagyobb magyarnak.
Így többek között az Országgyűlés kinyilatkoztatta, hogy egyetért azzal az 1925-ös törvénycikkel, amely Széchenyi előtt tiszteleg, felújították a gróf nyughelyét, a nagycenki Széchényi-mauzóleumot, új állandó kiállítást adtak át a nagycenki Széchenyi-kastélyban, az Országgyűlés nemzeti emlékhellyé nyilvánította a kastélyt, aminek kertjében felavatták az ezt jelző sztélét, valamint két konferenciával is adóztak Széchenyi példás életútjának.

Kép letöltése

Fotó: Botár Gergely/kormany.hu

Ezzel azonban a munka nem ért véget, a kormány tervei szerint a jövőben további jelentős összeggel támogatják a nagycenki Széchenyi-kastély rekonstrukcióját - tette hozzá.
A Miniszterelnökség és az Eszterháza Központ által a Széchenyi- emlékév hivatalos ünnepségsorozatának záró rendezvényeként szervezett egész napos emlékülésen a Parlamentben történészek, Széchenyi István és a XIX. század első felének számos elismert kutatója tartott előadást a legnagyobb magyarról és koráról.
Csorba László történész Széchenyi modern, kétségek közt vívódó, felekezeti kötöttségektől távolodó, ugyanakkor a morális alapú, közösségért cselekvő küldetéstudatát megalapozó vallásosságáról beszélt.
Fónagy Zoltán történész előadásában Széchenyi hagyományos főnemesi neveltetéstől a modern személyiséghez vezető útját mutatta be. Széchenyi naplójában dokumentálta ezt a küzdelmes utat, de jól jelezte ezt például öltözködésben, ahol a díszmagyar mellett egyre nagyobb helyet kapott a nyugati divatnak megfelelő cilinder, sétapálca. Továbbá életrendjét szigorú, polgári időszemlélet jellemezte és főnemesi birtokai jelentős részét is eladta, hogy korszerű kapitalista vállalkozásokba kezdjen.
Dobszay Tamás történész előadásában bemutatta a francia forradalom tapasztalatai nyomán a tömegekkel alapvetően bizalmatlan Széchenyi parlamenti tevékenységét, mely időnként a bécsi udvarral és a rendekkel is kritikus volt, alapvetően ügyek és nem oldalak mellett állt ki és 1848-ban a népképviseleti országgyűlés munkájából is kivette a részét.

(MTI)

Link: http://www.kormany.hu/hu/miniszterelnokseg/kulturalis-oroksegvedelemert-es-kiemelt-kulturalis-beruhazasokert-felelos-allamtitkar/hirek/a-szechenyi-orokseg-gondozasa-nemes-kotelessegunk
 

Programajánlónk: Magyar Emlékekért a Világban Egyesület programja

… Ki kereszténységnek viseled paizsát,…” – 2016. október 18. (kedd) 18:00 óra

Szeretettel meghívjuk Önt, Családját és Barátait a következő estünkre:

„… Ki kereszténységnek viseled paizsát,…”

A hősies hazaszeretet, az önfeláldozás legszebb példái Balassitól – 1956-ig.

Balassi Bálint október 20-i születésnapjára és 1956 hősies napjainak 60. évfordulójára emlékezünk

a Balassa Bálint szavalóverseny győzteseivel, az esztergomi vendégekkel

és az egyesületi tagság vetített képeivel. 

Dr. Prokopp Mária

a Balassa Bálint Társaság elnöke köszöntője után 

Meszes Balázs

Esztergom város idegenforgalmi és kulturális bizottság elnöke

szól az  Önkormányzat főbb eredményeiről és az EU kulturális fővárosi címre való jelentkezésről. 

Dr. Prokopp Mária bemutatja Borz Tamás fiatal történész “Az érsek vitéze “ című új könyvét, amely Esztergom 1543. évi ostromának Horváth Bertalan parancsnoknak és vitézeinek állít méltó emléket. 

Vereckei András,

a Keresztény Múzeum múzeum-pedagógusa ismerteti az idei országos Balassi vetélkedőt.

Az est háziasszonya: Dr.Prokopp Mária egyetemi tanár, pártoló tag

Helyszín: Magyarság Háza, Deák terem (1014 Budapest, Szentháromság tér 6.)

 

 

Az előadás helyszínét a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. biztosítja.

MEVE, H-1014 Magyarság Háza, Budapest, Szentháromság tér 6. III.66.

+ 36-20-476-9718 www.magyaremlekekert.hu promeh@hotmail.com

Örökségünk nyomában : a Kishamis

"A Kishamis műemléki védettség alatt álló vitorláshajó. 1896-ban épült Michael Ratsay tervei szerint a balatonfüredi hajógyárban, a Széchenyi család megrendelésére. A millenniumi hajófelvonuláson már részt vett. A Balaton legrégibb vitorláshajója, amelynek a kikötője Siófokon van. A mai napig eredményesen versenyeznek vele." (Wikipedia)

És itt valódi versenyzésre kell gondolni. A Széchenyi családnak készült, bőven elmúlt száz éves, de még mindig bármilyen szélben teljesíti a távot és számos korszerű ellenfelét megelőzve ér célba. Pedig túlélt két háborút, nem is akárhogy: ahogy közeledett a Balatonhoz a frontvonal, szétszerelték, majd a tó közepén elsüllyesztették őket. A nemesfa váz kibírta az ázást, aztán a háború után felszínre hozták és újra összeszerelték. Több hajó is így élte túl a harcokat a Balatonon. És a Kishamis még mindig itt van, és még mindig versenyképes.

Miután a Széchenyi családtól elvették, hányattatott sorsa végül jóra fordult. A hajó 1954-ben került Siófokra azután, hogy egy évvel korábban Szilvássy Zoltán fiatal vízügyi mérnökként  a füredi hajógyár hangárjában lett figyelmes a letakart vitorlásra, ami akkoriban a szocialista hangzású Kronstadt nevet viselte. A hajógyári dolgozók azt is elárulták Szilvássynak, hogy az Elhagyott Nemzeti Javak között nyilvántartott hajót bontásra ítélték.
A Széchenyi család örökségeként nyilvántartott, angol mérnök által tervezett vitorlást azonban Szilvássy Zoltán megmentette a megsemmisüléstől és elintézte, hogy a legendás hajó a Közép Dunántúli Vízügyi Kirendeltséghez kerüljön. A hajót 1954-ben, az akkor alakult Vízügyi Sport Club kapta meg, és azóta is az egyesület tulajdona. A Kishamis első siófoki évei alatt nemcsak szellemiségében, de látványában is uralta a kikötőt, hiszen egy méretes bolyához kötötték ki a kikötő közepén, így a szél körbe-körbe mozgatta a vitorlást – emlékezett vissza a kezdetekre Hrehus György, aki kisebb megszakítással 1968-óta a legenda kormányosa.

Azok a sporttársak, akik a Kishamisra lépnek nem szállnak át más vitorlásra. 

Ez nem csupán egy hajó, ez a Kishamis. Egy nemzeti kincs – vallja a hajó megmentőjéhez hasonlóan szintén vízügyi mérnökként szolgált vitorlázó, aki arról is beszélt: a vitorlás mintegy 20 fős manchaftja elkötelezetten ápolja a 118 éves vízi járművet, ami ma is megállja a helyét; a tavalyi Kék Szalag több mint 500 hajós mezőnyében a 23. helyen ért célba. – Ez a hajó egy műszaki csoda. Akkor épült, amikor a Ford T Modellje csak álom volt, és még ma is versenyképes – emelte ki Hrehus György, aki bízik benne: ha az utódok is azzal az elkötelezettséggel és odaadással ápolják a Kishamist mint a jelenlegi csapat, akkor a vitorlás élettartama még emberöltőkben lesz mérhető.

Tűzoltók Napja, számunkra gróf Széchenyi Ödön emlékezetét is jelenti

Május 04. Szent Flórián napja a Tűzoltók napja is , ez alkalomból megemlékezésre és elismerések átadására voltunk hivatalosak a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazagtóság Széchenyi Ödön termébe. A tűzoltók számára Flórián a tűzoltó munka lényegét testesíti meg: az állhatatosságot, becsületet, embertársaik megsegítését.

Átadásra kerültek : "Az év fővárosi tűzoltója" és  " Az év beavatkozásában való közreműködésért" elismerések, amelyekhez ezúton is gratulálunk!

1870 február első napján kezdte meg működését az első magyar hivatásos tűzoltóság, melynek alapítója gróf Széchenyi Ödön volt, akkor összesen 12 fő tartozott a Pesti Hivatásos Tűzoltósághoz. Azonban 1873-ra már Pest,Buda és Óbuda egyesítésekor: 65 fő és a növekedés megmaradt, ezért 1910-ben már 450 fő menetette és védte a lakosságot a tűzesetek következményeitől. Sokáig csak önkéntes alapon szerveződtek és nagyon kevesen kaptak munkájukért fizetést.

Kevesen tudják,hogy Magyarországon él gróf Széchenyi Ödön unokája gróf Széchenyi Géza, aki örökölte a nagpapa és dédpapa (gróf Széchenyi István) műszaki érdeklődését és maga is mérnök lett. A közért való munkájukat pedig az Alapítvány keretein belül folytatja.

Az eseményen készült képeinket a Facebook oldalunkon Ön is megtekintheti.
ITT

Gróf Széchenyi Család Alapítvány

www.szechenyicsalad.hu
facebook.com/szechenyicsalad

 

Jótékonysági kalandverseny, Flúgos Futam támogatottjai lettünk ebben az évben

Flúgos Futam egy jó falatért

Jótékonysági kalandversenyt rendeztek az elmúlt hét végén. A hazai Flúgos Futam ötlete 2009-ben született azzal a céllal, hogy a gyermekek jólétéről gondoskodó szervezetek, vagy alapítványok számára adományokat gyűjtsön.

A futam egy olyan vetélkedő, amelyben kreatív fejtörők megfejtésével, állomásról állomásra haladva kell eljutni a célig. Az elmúlt években olyan szervezetek számára gyűjtöttek már tárgyi és pénz adományokat, mint például a Fóti Gyermekváros, a Magyar Gyermekmentő Alapítvány, vagy a Heim Pál Gyermekkórház.

                                       A verseny jelmezbe öltözött résztvevői a budapesti KÖKI Terminálban MTI FOTÓ: BALOGH ZOLTÁN

- Szerettük volna a társadalmi szerepvállalás és jótékonykodás fontosságára felhívni a figyelmet és elérni, hogy a felnőttek - legalább egy napra - újra gyereknek érezzék magukat. Úgy gondoltuk, így könnyebben megértik, mennyire fontos a gondtalan gyermekkor, és tesznek is azért, hogy segítsék azokat, akiknek ez korlátozottan adatik meg – mondta Németh Tímea a rendezvény kitalálója.

Az idei versennyel a Gróf Széchényi Család Alapítványt támogatják, a szervezet az adományokat a rászoruló gyermekek étkeztetésére fordítja. Az idei évben nemcsak a versenyre jelentkezők adományai és a nyilvánosan elérhető számlaszámra való utalás növeli az alapítvány lehetőségeit, hanem egy nyilvános árverésen befolyt összeg is segíti a szervezet működését. Az árverésen többek között Michelisz Norbert autóversenyző tavalyi versenyoverállja is kalapács alá került.

- Nagy örömmel fogadtam a felkérést, hogy én legyek a jubileumi Flúgos Futam fővédnöke, hiszen számomra is nagyon fontos célokat segít ez a rendezvény. Rengeteg rajongói ajándékot kapok gyerekektől és nincs annál szebb, amikor látom az őszinte, boldog mosolyukat – emelte ki Michelisz Norbert.

Forrás: https://nepszava.hu/cikk/1092489-flugos-futam-egy-jo-falatert

 

Hosszú séta Erdélyért, vendégünk lesz : Okos Márton

Gyalogosan Párizsba a falurombolás ellen 

 

Indulás Budapestről, a Kossuth térről (Archív fotó)

Nicolae Ceauşescu román államfő és kommunista pártfőtitkár 1988. április 29-én jelentette be az úgynevezett településszisztematizálási tervét, amelynek során országszerte „agráripari centrumokat” hoztak volna létre. A grandiózus falurombolási forgatókönyv szerint 2000-ig Románia mintegy tizenháromezer falujának a felét akarták eltüntetni, zömében a 2000 lakosnál kevesebb lélekszámmal rendelkező településeket. Nem volt nehéz kitalálni, hogy a kommunista diktátor ördögi terve elsősorban az erdélyi magyar és szász településeknek a térképről történő leradírozását célozta meg. A tiltakozási hullám egyik első nagy európai sajtóvisszhangja két erdélyi fiatalembernek, a székelyhídi Juhos Gábornak és a kalotaszentkirályi Okos Mártonnak köszönhető, akik 1989. június negyedikén indultak el gyalogosan Budapestről Párizsba, hogy tettükkel a falurombolásra hívják fel az európai közvélemény figyelmét. A Budapesten élő, de Erdélybe rendszeresen hazajáró Okos Mártonnal (képünkön) huszonöt év távlatából vettük számba a három hónapig tartó, mintegy 1600 kilométeres gyalogút történetét.

– A diktatúra idején nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy egy erdélyi fiatalemberben megszülethessen egy ilyen ötlet. Melyek voltak ennek előzményei?
– Többszöri próbálkozásra 1988-ban kaptam útlevelet Magyarországra. Akkorra már nagyon sok csalódás ért. A faipari vállalatnál, ahol dolgoztam, egyik munkatársam suttogva megjegyezte, hogy vigyázzak, mert érdeklődik utánam a bánffyhunyadi Szekuritáté. Eldöntöttem, hogy elmegyek Erdélyből. Amikor már a zsebemben volt az útlevél, akkor sem mondtam semmi bizonyosat a szüleimnek arról, hogy nem szeretnék hazatérni. Abban az időben Magyarországon is a teljes bizonytalanság fogadott, mert hetente kellett meghosszabbítani az ott-tartózkodási engedélyt. Rémhírek keringtek erdélyiekről, akiket a magyar hatóságok visszaadtak a románoknak. Bizonyosat nem lehetett tudni. Ez is táplálta bennem az elhatározást, hogy csak azért is meg kell mutatni erdélyiségünket, és tenni kell valamit az otthon maradottakért.

– Hogyan hozta össze a sors Juhos Gáborral?
– Rendszeresen eljártam erdélyieket tömörítő szervezetekbe, rendezvényekre. Gáborral a Kálvin téri reformátusoknál ismerkedtem meg. Őt akkoriban már felkapta a sajtónyilvánosság, mert miután kiszökött Magyarországra, a zöldhatáron tért vissza a gyerekéért. Ez a nagyon bátor, de életveszélyes tette nagy visszhangot kapott a tévében, róla beszélt az ország, még inkább ráirányítva a magyarországi közvélemény figyelmét az erdélyi állapotokra. Hamar összebarátkoztunk, és mindkettőnkben megszületett az elhatározás, hogy kitaláljunk egy közös akciót Erdély érdekében. Kiderült, hogy a nagy francia forradalom kétszáz éves évfordulója alkalmából, 1989. augusztus 26-án, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának bicentenáriumán, Párizsban nagyszabású ünnepséget szerveznek. Akkor határoztuk el, hogy a Párizsig tartó 1600 km-es távot a romániai falurombolás elleni tiltakozásként gyalogosan fogjuk megtenni.

– Honnan sikerült előteremteni az induláshoz szükséges pénzt?
– Több hónapig egy cserépgyárban vállaltam nehéz fizikai munkát, és a keresetem zömét félretettem erre a célra. Anyagi segítséget igazából nem kaptunk. A rákosszentmihályi református gyülekezet ajánlotta fel, hogy a beérkezett segélycsomagokból cipőt és bakancsot választhatunk, és végül kölcsönbe kapott hátizsákkal és hálózsákkal állt össze az induláshoz szükséges poggyász. A legnagyobb gondnak mégsem az út anyagi vonzata, hanem a szükséges vízumok beszerzése bizonyult. Igazából kevesen hitték el, hogy mire akarunk vállalkozni. Arra gondoltak, hogy ilyen úton-módon próbálunk kijutni Nyugat-Európába. Csoóri Sándor és Éva Maria Barki lépett közbe annak érdekében, hogy megkaphassuk az osztrák és a francia vízumot. Közben mások is segítettek, mert a készülődés hosszú hónapjai alatt sikerült meggyőznünk sok embert, hogy egy ilyen akció lehet a leghatékonyabb figyelemfelkeltési módszer.

– 1998-ban az útról megjelent első, majd tavaly ősszel a második, kibővített könyvében írja, hogy a magyarországi indulás csendben, visszafogottan történt. Miért nem szántak neki nagyobb hírverést?
– Társam, Juhos Gábor kérésére történt. Igazság szerint féltünk a román Szekuritáté megtorlásától. Az egész út szempontjából ez jelentette a legnagyobb kihívást és veszélyt, hiszen azt már Pacepa Vörös horizontok című, óriási nemzetközi visszhangot keltett könyvéből tudtuk, milyen módszerekkel dolgozik Ceauşescu titkosszolgálata. Meg voltunk győződve, hogy útközben levadásznak. Az út előkészülete nagyon alapos forgatókönyv szerint történt: átlagosan napi 30 km-es távokat terveztünk, és ahol erre lehetőség volt, magyar szervezeteknél és egyházaknál jelentkeztünk be szállás céljából. Úgy indultunk el, hogy az első nagyobb sajtóértekezletre Bécsben kerül sor Éva Maria Barki szervezésében.

– Ma már tudjuk, hogy ép bőrrel megúszták. Akkor mi adta a hitet az induláshoz?
– Mindketten keresztény emberként vágtunk neki az útnak: meg voltunk győződve az isteni gondviselés erejéről. A II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem által vezetett szabadságharc jelszavával indultunk el: Cum Deo pro patria et libertate (Istennel a hazáért és szabadságért!). Jelképesen is a magyar parlament elől, a Rákóczi-szobortól indultunk útnak 1989. június 4-én a tízhetes útra.

– Milyen volt a nyugat-európai fogadtatás?
– Az osztrák sajtóval való találkozás első „tűzpróbáját” Éva Maria Barki szervezésében Bécsben sikerrel vettük, a nagyobb sajtónyilvánosság mégis elmaradt, mert éppen akkor került sor Nagy Imre budapesti újratemetésére, így a sajtó elsősorban erről írt. De mi is helyet kaptunk a lapokban. Ahogyan nőtt mögöttünk a távolság, a nagyobb nyugati városokban egyre többen fogadtak. Terjedt a hír, hogy mit képviselünk, és amikor egy-egy helyi lap írt rólunk, a mellettünk elhaladó kocsikból kiszóltak az emberek és gratuláltak. Sokan megálltak, hogy üljünk fel, de az ajánlatot nem fogadtuk el: mindig elmagyaráztuk, hogy a teljes távolságot csak gyalogosan tesszük meg. Ehhez annyira ragaszkodtunk, hogy amikor egy-egy településen szállás akadt, és vendéglátónk kocsival értünk jött, ragaszkodtunk hozzá, hogy reggel ugyanoda vigyen vissza, hogy gyalog folytathassuk az utat.

– Hány újságcikk jelent meg azútról?
– Ezt nehéz megsaccolni, mert sok lap nem jutott el hozzánk, és akkoriban még nem volt internet. A nagyobb városokban rendszeresen megkerestek a sajtó képviselői. Münchenben a Szabad Európa Rádió magyar szerkesztősége készített velünk egy hosszabb beszélgetést, de az út alatt nyilvános telefontól többször is felvettük velük a kapcsolatot, és ők visszahívtak újabb és újabb interjúkra. Odahaza, Kalotaszentkirályon édesanyám is így értesült „világjáró” fia Párizsba tartó gyalogútjáról. Nem mertem neki levélben beszámolni a velem történtekről, mert attól tartottam, hogy a Szekuritáté meghurcolja. A német sajtó után még nagyobb lett a visszhang, így a francia sajtó is élénken érdeklődött felőlünk.

– Sikerült-e politikusokkal találkozniuk?
– Az Európa Tanács strasbourgi épületében egy ifjúsági konferenciára hívtak meg, ahol kollégám felolvasta utunk kiáltványát, amelyben a falurombolás veszélyeire hívtuk fel a világ figyelmét. A határ menti franciaországi városban több napot tartózkodtunk. Meghívtak a frissen megválasztott polgármesterasszony állófogadására is, ahol számos politikusnak és diplomatának bemutattak. A város egyik önkormányzati képviselője segített abban, hogy a franciaországi útszakaszt könnyebbé tegye: felvette a kapcsolatot az útközben elérhető polgármesteri hivatalokkal, így sok helyen vendégként fogadtak.

– Hogyan fogadták a két erdélyi fiatalembert a célállomáson, Párizsban?
– Az augusztus 26-i rendezvényre végül is nem jutottunk be. Ebben ludas volt a magyar külügy is, mert Magyarországot az egykor kivégzett kommunista miniszter, Rajk László fia képviselte, aki úgy döntött, hogy magyar részről csak ő fog felszólalni. A nagy nemzetközi részvétellel megtartott párizsi ünnepségen nem mondhattuk el az előre eltervezett beszédet az erdélyi falurombolásról. Szerencsére román részről a kolozsvári ellenálló tanárnő, Doina Cornea Párizsban élő lánya szólalt fel, aki némileg ecsetelte mindazt, ami akkoriban Romániában történt. Tervünk azonban megvalósult: gyalogosan értük el a párizsi Notre Dame előtti teret, amit nemcsak a saját fényképezőgépünk, hanem a francia sajtó is megörökített.

– Hogyan érzi, mennyire volt sikeres ez a vállalkozásuk?
– Ha a sajtóvisszhangok alapján mérlegelek, egyértelműen felfigyelt ránk a világ. Az akciónk során mindenkit arra kértünk, hogy három hónapig, amíg az út tart, minden este kilenc órakor imádkozzon velünk azért, hogy a Ceauşescu-rendszer megbukjon. Télire a kommunista rendszer valóban megbukott Romániában. Ez egy olyan csoda volt, amit csak hívő ember érthet meg. A három hónapos ott-tartózkodásunk alatt azonban az is nyilvánvalóvá vált, miként viszonyul a nyugati társadalom a kelet-európai gondokhoz, bajokhoz. Elég sokan szkeptikusak voltak, és sokszor ugyanazt éreztük, mint amit a magyarok élhettek át az 1956-os forradalom idején, amikor Nyugat-Európa cserbenhagyta őket.

– Huszonöt év távlatából hogyan tekint vissza az akkori eseményekre?
– Jól jellemzi a rendszerváltás utáni állapotokat, hogy az útról, az akkori törekvéseinkről íródott könyvem kézirata tíz évig hányódott kiadókban, amíg megjelent. Mivel nem tartozom egyik szekértáborhoz sem, a rendszerváltás előtti kiállásunkra senki nem volt kíváncsi. Nem lettem politikus, vagy más közéleti személy, így ez az akció is kikopott az emlékezetből. Tavalyelőtt jelent meg a könyvem bővített, újabb kiadása. , Winkler Gyula EP-képviselő meghívott Strasbourgba, ahol több Kárpát-medencei magyar politikussal emlékeztünk a negyedszázaddal ezelőtti falurombolás elleni tiltakozásunkra.

Forrás: itthon.ma/erdelyorszag.php?cikk_id=12058

 

A kasélykápolna helyreállítása megkezdődött Nagycenken

Helyreállítják eredeti funkciójának megfelelően a nagycenki Széchényi-kastélyhoz tartozó kápolnát. A rekonstrukció előmunkálatai elkezdődtek, az újraszentelés Széchenyi István születésnapján, szeptember 21-én lesz - közölte Aczél Eszter intézményvezető az MTI-vel.

Huiber Edit történész kifejtette, hogy a nagycenki Széchényi-kastély mai főépületét Széchényi Antal generális és felesége, Barkóczy Zsuzsanna építtette a 18. század közepén. A kastély keleti végében helyet kapott egy kétszintes kápolna is, amely végső, 1945-ig fennálló formáját 1799-1800 között érhette el, amikor Széchényi Ferenc átalakíttatta és kibővíttette kastélyát. A Szent Kereszt tiszteletére felszentelt kápolna jelentőségét emelte, hogy VI. Pius pápa (1775-1799) búcsút engedélyezett számára. De a gazdagon felszerelt kápolna elsősorban a főúri család igényeit szolgálta - tette hozzá Huiber Edit.
A kastélykápolna berendezése, amely 18. századi leltárakból ismert, késő barokk, rokokó stílusú volt. Az oltárt például szépen faragott aranyozott fa gyertyatartók díszítették. Az északi oldalról nyíló bejárat fölött pedig karzat volt, orgonával. A kápolnához a földszinten sekrestye, az emeleten pedig oratórium és egy kis "vezeklőfülke" tartozott. A sekrestye mellé, a külső falra pedig egy kis harang is került. A kápolna 1945 után, a kastéllyal együtt elpusztult. Berendezéseinek egy része az enyészeté lett - fejtette ki Huiber Edit.

A kastély 1850 körül. A kápolna bejáratát a piros kör jelzi. Forrás: muzeum.sopron.hu

---

A történész arról is beszélt, hogy az 1970-es évek elején átépítették a kápolnát, egységes belső terét kettéosztották. A kialakított két szinten egyebek között irodákat, lakásokat, illetve egy restaurátor-műhelyt alakítottak ki. Az 1980-as években aztán újra változtattak belső elrendezésén, az emeleten például egy közösségi teret hoztak létre - mondta.

Idén azonban, Széchenyi István születésének 225. évfordulóján, megújul a kastélykápolna is. Az őszig tartó felújítási munkálatokkal az 1945 előtti állapotokat fogják visszaállítani. A megújult kápolnában láthat majd a közönség helyreállított, de eredeti berendezési tárgyakat és reprodukciókat egyaránt - tette hozzá Aczél Eszter.
A nagycenki Széchényi-kastély részét képező kápolna rekonstrukciójára, valamint a Széchenyi István Emlékmúzeum kiállításának megújítására 300 millió forint kormányzati támogatás áll rendelkezésre - közölte korábban L. Simon László , a Miniszterelnökség kulturális örökségvédelemért és kiemelt kulturális beruházásokért felelős államtitkára az MTI-vel.

Címlapfotó: egészségturizmus.itthon.hu 

Az elpusztult kastélykápolna. A bejárat feletti karzaton jól kivehetőek a falfestés maradványai.
Nováki Gyula felvétele, 1954. április 24. (Soproni Múzeum, Fotótár)

Forrás: muzeum.sopron.hu

Az oltármenza a nagycenki templom padlásán

Forrás: muzeum.sopron.hu

A kápolna szószéke a nagycenki templom padlásán

Forrás: muzeum.sopron.hu

A kápolna oltárképe a nagycenki templom jobb oldali kereszthajójában

Forrás: muzeum.sopron.hu

Forrás: http://www.alon.hu/nagycenk-tortenelem/eredeti-funkciojanak-megfeleloen-allitjak-helyre-nagycenki-szechenyi-kastelykapolnat

Emlékezünk

„Szent kötelességünk emlékezni gróf Széchenyi Istvánra, a legnagyobb magyarra” – hangsúlyozta L. Simon László Nagycenken, ahol a XIX. századi politikus halálának 156. évfordulóján, április 8-án koszorúzást tartottak a Széchényi Mauzóleumban. Ünnepi bélyeget is kibocsátott a Magyar Posta, hiszen idén ünnepeljük Széchenyi születésének 225. évfordulóját.

„Mi, magyarok az emlékévek bűvöletében élünk: minden évre jut két-három olyan évforduló, amelyre méltán vagyunk büszkék. Néha ezek az évfordulók egymással rivalizálnak, komoly verseny folyik, mire biztosítson nagyobb költségvetési forrást a kormány, mi az, amivel meg tudjuk szólítani az ifjúságot, amiből társadalmi programot tudunk indítani” – mondta L. Simon László, a Miniszterelnökség kulturális örökségvédelemért és kiemelt kulturális beruházásokért felelős államtitkára. Ebben az évben talán a legfontosabb az 1956-os forradalom kerek évfordulója, de ugyanilyen fontos, hogy az első világháború két évvel ezelőtt megkezdődött centenáriumi megemlékezései idén is folytatódjanak – tette hozzá.

„Nekünk, akik Magyarország politikai vezetéséért vagyunk felelősek, szent kötelességünk emlékezni arra a történelmi személyiségre, aki születésének 225. évfordulója van idén, és akinek a halálára éppen ezen a napon, április 8-án emlékezünk: hiszen 156 éve hunyt el gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar” – hangsúlyozta L. Simon László. Felhívta a figyelmet, hogy „szent kötelességünk fejet hajtani a munkássága, az életútja, a hazáért, a nemzeti közösségért tett valamennyi cselekedete, a gazdasági életben megvalósított innovatív tevékenységének máig ható eredményei előtt”.
 Fontos, hogy azt a lehetőséget, amelyet a 225. évforduló számunkra nyújt, a lehető leggazdagabban töltsük ki – mutatott rá. „Ezért döntött úgy a magyar országgyűlés egy héttel ezelőtt, hogy az évet Széchenyi-emlékévnek nyilvánítja” – zárta beszédét L. Simon László.



A beszédet követően L. Simon László, Puskás Imre kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkár, Szarka Zsolt, a Magyar Posta Zrt. elnök-vezérigazgatója, Firtl Mátyás országgyűlési képviselő, valamint Bodrogai László Anzelm, az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont főigazgatója elhelyezték az emlékezés koszorúját a Széchényi Mauzóleumban.



A jubileumi emlékév alkalmából tervezett bélyeg ünnepélyes kibocsátására a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeumban került sor. L. Simon László beszédét Széchenyi-idézettel kezdte: a politikai munkában, a mindennapi küzdelemben, a hétköznapi csatározásokban meghatározó erejű e Széchenyi-gondolat: „Az erős ellenáll, a gyenge kétségbeesik.” „Aki a mi pályánkon nem ennek a gondolatnak a jegyében végzi munkáját, az alkalmatlan a feladatára” – emelte ki. Olyan személyre emlékezünk most – fűzte hozzá –, aki nagyon sok területen tevékenykedő embernek lehet méltán a példaképe. „Széchenyiben ugyanis nemcsak a politikust, a nagy államférfit kell fölfedeznünk, hanem a nagy újítót, a nagy álmodozót is, aki amellett, hogy hazája és nemzete felemelkedéséért küzdött, képes volt mindenben megtalálni azt a lehetőséget, amely egyfajta progresszivitás jegyében megfogalmazható jövőbe mutatott” – mondta L. Simon László.



„Nem, mi nem születünk reformereknek, magunkat kell megreformálnunk. Látogatnunk kell az alázat és az önmegtagadás iskoláját” – folytatta beszédét egy Széchenyi-idézettel az államtitkár. „Ez a legfontosabb üzenet minden mai politikus felé. Ha ezt megtettük, csak ezután van elég hitelünk ahhoz, hogy megreformáljuk a környezetünket és a hazánkat. Akik nem így tesznek, azok nem alkalmasak megfelelni azoknak a kihívásoknak, amelyek egy ország, egy-egy terület vezetését jelentik” – jegyezte meg L. Simon László.
Az államtitkár a különleges bélyeg kapcsán kiemelte: mindenki által könnyen felfejthető szimbolikával mutatja meg azt, hogy Széchenyi szerteágazó tevékenységének egyik fontos része volt a magyar folyók – köztük a Duna – szabályozása. „A Duna által körülhatárolt szigetből pedig elénk rajzolódik egy markáns arc. Olyan ember arcvonásai ezek, akinek munkássága – amíg él magyar a Földön – meghatározó és példaértékű” – jegyezte meg az államtitkár.



Szarka Zsolt, a Magyar Posta Zrt. elnök-vezérigazgatója hangsúlyozta: Széchenyi olyan innovációkat honosított meg, amelyek hozzájárultak a felemelkedéshez – legyen az gazdasági vagy társadalmi jellegű. „Emellett olyanokat is, amelyekről elsőre azt gondolnánk, hogy a szórakozást szolgálják – mint a lóverseny vagy az első kaszinó. Holott ezek a helyszínek a párbeszédet jelentették” – tette hozzá.
Folyamatosan fejlődnünk kell, követnünk azokat a technológiákat, amelyek biztosítják, hogy hosszú távon fennmaradjunk a világban. Ugyanakkor nagyon fontos a hagyományőrzés is, amelynek eszköze a Magyar Posta számára a bélyeg – mutatott rá Szarka Zsolt. „Ez több mint 150 éve olyan eszköz, amely lehetőséget ad arra, hogy emlékezzünk nagyjainkra, fontos eseményeinkre. Üzenethordozók volt egykor és reméljük, az elkövetkezendő évszázadokban is azok lesznek” – mondta. Szarka Zsolt tájékoztatott, hogy Széchenyi a leggyakoribb motívum: a Magyar Posta bélyegkibocsátásában 31 alkalommal szerepeltek vagy a személye, vagy a tettei. A mostani, 225 forintos névértékű bélyeg ifj. Szunyoghy András grafikusművész terve alapján a Pénzjegynyomda Zrt.-ben készült 300 ezer példányban, és április 8-án került forgalomba.




Szíjjártó Anita
Fotó: Kőmives András
Forrás:  http://www.kultura.hu/belyeg-es-koszoru-szechenyiert

Széchenyi emlékbélyeg bemutatása Nagycenken

Gróf Széchenyi István születésének 225., halálának napra pontosan 156. évfordulója alkalmából koszorúzással, illetve postai bélyegkiadással egybekötött megemlékezést tartottak pénteken Nagycenken. 

 

Gróf Széchenyi István születésének 225., halálának napra pontosan 156. évfordulója alkalmából koszorúzással, illetve postai bélyegkiadással egybekötött megemlékezést tartottak pénteken Nagycenken.

A legnagyobb magyar életútját L. Simon László, a kulturális örökségvédelemért és kiemelt kulturális beruházásokért felelős államtitkár méltatta. Hangsúlyozta, az Országgyűlés határozatban döntött gróf Széchenyi István születésének 225 évfordulójáról való megemlékezésről.

A család jelenlévő tagjai : Széchenyi Márk, Széchenyi Krisztián, Széchenyi Tímea és Széchenyi Viktória

 A parlament üdvözli, hogy a kormány gondoskodik a nagycenki Széchenyi Emlékmúzeum állandó kiállításának újrarendezéséről, a nagycenki Széchenyi-kápolna felújításáról.

A mauzóleumban lezajlott koszorúzást követően a kastély Dísztermében mutatták be a Magyar Posta Zrt. Széchenyi István születésének 225. évfordulója tiszteletére kiadott egyedi látványú, 225 forintos névértékű  alkalmi bélyeget.

A megemlékezésen és a tudományos emlékülésen – többek között – részt vettek Budapestről Széchenyi István kisebbik bátyjának leszármazottjai, Széchenyi Tímea, Széchenyi Márk, Széchenyi Viktória és Széchenyi Krisztián is.

(Részletek a Kisalföld szombati számában.)

Forrás : http://www.kisalfold.hu/soproni_hirek/szechenyire_belyegeztek_nagycenken_-_fotok/2470133/

A Széchenyi-terv avagy közlekedésfejlesztés 1848-ban

168 évvel ezelőtt,1848. január 25-én, Pozsonyban jelentette meg gróf Széchenyi István a „Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésirül” című átfogó, közlekedésfejlesztési munkáját, amely az ország legelső ilyen, minden közlekedési ágat áttekintő műve volt.

A reformkor vasúti terveinek kidolgozásánál is egymásnak feszült a két politikai, politikusi akarat: Kossuth Lajos és Széchenyi István más-más elképzelések alapján szerették volna megvalósítani a Pest–Bécs vasútvonalat, és a kor lobbitevékenységeinek megfelelően más vállalkozók tőkéjét szerették volna megnyerni.

A „csatát” Kossuth Lajos elképzelése, és az Ullmann Móric által létrehozott Magyar Középponti Vasút nyerte, a bécsi vasútvonalat a Duna bal partján, első szakaszában Pest–Vác között 1846. július 15-én nyitották meg. 1847. szeptember 1-jén a társaság már a második, Pest–Cegléd–Szolnok vonalát avatta fel.

A Középponti Vasút indóháza a mai Nyugati pályaudvar helyén
(a képek forrása: Czére Béla: Magyarország közlekedése a 19. században)

Széchenyi rugalmasságát bizonyítja, hogy újabb közlekedésfejlesztési terveit a már meglévő vasútvonalakra építve nyújtotta be. 1848. január 25-én, Pozsonyban jelentette meg a „Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésirül” című átfogó, közlekedésfejlesztési munkáját, amely az ország legelső ilyen, minden közlekedési ágat áttekintő műve.

A Javaslat alapelve, hogy „ezentúl semminemű közlekedési eszközt, amely közhasználatra szolgálandó – legyen az vaspálya, vízépítmény a folyókon, csatorna vagy kőút – kiállítani ne lehessen az ország által e célra felállított hatóság tudta és beleszólása nélkül” – azaz a jelenkor közlekedési hatóságainak, központi infrastruktúra-fejlesztésének alapjait tette le. Véleménye szerint az államvasúti rendszer garantálja egyedül, hogy pillanatnyi, egyedi, néha külföldi érdekeket szolgáló építkezések helyett az ország valós gazdasági érdekeinek megfelelő hálózat épülhessen.

Elsőként ismerte fel Széchenyi, hogy a vasútnak a személyszállításnál nagyobb szerepe lehet a teherforgalomban. Vasúti tervei az ország adottságaihoz, főként a mezőgazdasági termelési területekhez igazodtak, megjegyezve amellett, hogy a vaspálya ipar- és kereskedelemteremtő ereje is hatalmas.

Ennek a gondolatnak a jegyében hirdetett a Gróf Széchenyi Család Alapítvány  2015 évben fotópályázatot : "Utakon és vasutakon Széchenyi nyomában" címmel.

A szolnoki pályaudvar a vasútvonal megnyitásakor

A vasútfejlesztési terveket Pest-Buda központtal, sugaras szerkezetű hálózatban vázolta fel.
Négy fő-, négy mellék- és szintén négy szárnyvonal szerepelt a gerinchálózatban.

Fővonalak:
– Pest–Pozsony–Bécs (a már meglevő Pest–Vác vonal folytatása);
– Pest–Székesfehérvár–Balaton déli partja–Károlyváros–Fiume;
– Pest–Szolnok–Arad(–Erdély);
– Pest–Miskolc–Kassa.

Mellékvonalak:
– Szolnok–Debrecen–Szatmárnémeti;
– Cegléd–Kecskemét–Szeged;
– Soprontól Vas és Zala megyén át Fiuméig;
– Mohácstól Pécsen át Fiuméig.

Szárnyvonalak:
– Arad–Temesvár;
– Debrecen–Nagyvárad;
– Miskolc–Tokaj;
– Szeged–Szabadka.

A Javaslat vasúthálózati térképe

Eme átfogó közlekedéspolitikai terv a közúti és a vízi közlekedés fejlesztését is tartalmazta. A közutakat egyrészt (kiváltképp az Alföldön) a vasútra ráhordó szerepre tervezte, másrészt hegyvidéki területeken, ahol az útépítő kő közelsége és a pályaépítés költségei miatt a vasútépítésnél olcsóbb lehet. Kitért a hajózásra is: a Duna és a Tisza szabályozásának folytatását, a Dráva hajózhatóvá tételét Ó-Légrádtól (ahol a fiumei vasútvonal keresztezi a folyót) a torkolatig, és kisebb mellékfolyók hajózhatóságának (Bodrog, Körösök, Vág, Garam, Rába, Lajta, Répce) vizsgálatát is tartalmazta. Emellett a Sió-csatorna rendezése, a Balaton és a Duna közötti rendszeres hajóforgalom elindítása is szerepelt a tervekben.

A forradalom után, 1848. március 23-án megalakult Batthyány-kormány közlekedési minisztereként Széchenyi újból előterjesztette a javaslatát, amit az országgyűlés az 1848. évi XXX. törvénycikként törvényerőre emelt, nyolcmillió forintot megszavazva a vasút fejlesztésére.

A szabadságharc, annak leverése, majd az osztrák önkényuralom azonban meghiúsította ezeket a terveket. Amitől Széchenyi a legjobban félt: itt-ott panamákkal kísért, magánvasúti építkezések határozták meg a vasútvonalak kialakulását, az államvasúti rendszer megalakulása csak húsz évvel később, a Magyar Északi Vasút felvásárlásával indulhatott meg.

Forrás
Szerző : Kemsei Zoltán: Az igazi Széchenyi-terv
Megjelent: Indóház online oldalán 2013. 01. 27.
Link: http://iho.hu/hir/az-igazi-szechenyi-terv-130127